A Beatrix Bianka Bauman felhasználó összes verse >>>
Vörheny a halálon
Ki vagyok?
senki-féle föld
s labirintus, melyben férgek
kúsznak ide-oda.
Hallgass!
mert én hallgatok,
mint búval bélelt fáról hullott
éjféli zúzmara.
Vagyok!…
tehát gondolkodom,
s a holtak csókjainak porait
magamról porolom –
de nehéz lettem e súlyoktól,
és megyek a víz mélyére,
akár a por-ólom.
És bár már szél vagyok, mégsem
fújom a port át a föld magján
meg a világon.
Rájöttem:
semmi nem vagyok,
csak téli homály s
elhagyott vörheny a halálon.
