A A. Stern felhasználó összes verse >>>
Szenteste
Ezen a szentestén,
elveszett lelkektől kollektív álmot: a szabadságot,
szépszívektől hordónyi rumot: a megváltást,
hivatalból megvonom.
Ekképpen javaslom,
esti gondolataim titkos naplómban:
márvány,
a költő gyengeségében kopik,
bomló elméjében porosodik,
egyre fakóbb,
soraim,
előlegbe kapod,
a túl drága ajándékot,
olcsó kliséket.
Örülsz?
Merry XMAS,
vagy valami hasonló,
ha már egyszer úgy is leépültem,
mert ez már a teljes leépülés,
testileg és lelkileg,
romlás virágai nyílnak rajta,
bomlásnak indul a Tél,
s enyészetté lesz a teste,
halálos ágyán rájön,
hogy betegség a szerelem.
Igaza van,
én is így érzem.
Vén voltam, s vagyok, vagyis már nem,
mert gyermekké tettél,
de ez az én fizetségem,
az én időm,
az én vérrel, verejtékkel koptatott tollam,
Churchill nyugodjék békében!
ami sajnos velem együtt fiatalodott idealistává,
így oda lett minden,
kicsit nagyon odaveszett,
a kiforrott, csiszolatlan gondolati költészet.
