A A. Stern felhasználó összes verse >>>
Merengések I.
Kisistenek dúdolta őszi chanson,
örömóda a pusztai farkasok vonyítása.
Holt nyelven szólt az ige,
és szétszéledt a csorda,
most körülöttem vicsorognak,
de már rég meztelenül haldokolnak,
a dán kocsmában,
hol a régi mesterek húzták,
visítottak a vakságba fulladt szilvafák,
s fejébe húzta kalapját az ostromlott kávéház,
hajnalban,
mikor a vén toronyóra és a vér áztatta lepke is megpihent a lázban,
láttad az ablakból,
hogy kóboroltam éjjelente a városi pusztában:
Sírva rohantam utána,
hogy érintsem puha bőrét,
és újra meg újra belehalljak,
ahogy beakadt kazettáról,
részegedve szól a megnémult szirén,
hogy hollósötét szemeibe kábán fulladjak.
