A A. Stern felhasználó összes verse >>>
Lánglelkűek
Lázadó ifjú, dühös kisfiú!
Ezen az átkozott színpadon,
egymás váltják a szerepek,
akárki lehetsz,
de mikor gyilkos mérget,
vakságot kívánsz,
s angyali arcodba,
barázdát vájnak a kétségek,
tudd hogy bálványként,
szent kötelességed csodát tenni:
lánglelkű gyerekekbe,
csalfa, vak reményt vágni,
kiutat mutatni a fullasztó mocsokból,
s cseppenként hallhatatlanságot adni,
hogy aztán helyetted görnyedjenek,
életeken át őrizzék a régi mestereket,
s hajnalban, mikor régen késő,
mert fáradt testük beborítják a sebek,
már látják, hallják, s érzik,
hogy eleget szenvedtek,
ők is beállnak majd a végtelen sorba,
fejet hajtva előtted Mester, leláncolva,
hogy rabigában mutassák az utat,
rejtett ösvényt a Pokolba,
egy másik mártírnak,
a következő Lánglelkűnek.
