A A. Stern felhasználó összes verse >>>
Akkor szerintem utálj!
Vén voltam, s vagyok: öreg.
Miért kellet ez?
Átok, démon bennem a gyerek.
Felébredt Don Juan.
Nem való ez nekem,
a hétköznapi kárhozat.
Cimbora! Eredj vissza a borért,
vagy láncoljatok inkább a hegyhez,
egy magányos, komor, vándorló hegyhez,
hadd húzzon maga után,
végig az úton,
keselyűk tépjék a májam.
Inkább mint ez! Szerelem?
Még mindig a szürke ég felesel velem.
Az olyan bolondok mint én,
egoista, pszichopata, szerelmes állatok,
s a szépségbe belevakult költők,
olcsó, ócska rímképletekkel tartják egyben az álmot,
az álmukat.
Isten helyett megáldott egy jóravaló bolond,
valami útszéli senki,
a vén cigány megint nekünk húzza,
na, ő már valaki!
Kegyetlen gyilkos itt mindenki.
Hívjátok az ezermestert,
vagy valami szakembert,
hívjátok drága kortársamat,
a megvénült Cupidot!
Kitéptem,
itt a szívem apró darabokban,
legyen áldozat egy pogány szertartásra.
Akadozik a gépezet.
Hová lettek a márványsoraim?
Eltört fogaskerekek gurulnak le a fejre állt Maszathegyen,
szemem sarkában libben egy piszkos, fehér köpeny.
Doktor! Mondja, mi történik velem?
