A Székely Örs felhasználó összes verse >>>
Novemberi hajnal
A köd szájába vette, mint csirkét, a Teret
és lomhán ropogtatja az Időt,
nedves rongyba burkolva a még sötét Várost.
A gesztenyékről lassan felfele hullanak a gesztenyefák,
a varjakra szállnak megpihenni az álmos háztetők,
ólmos krákogást szitálnak az esőfelhők.
Az esőcseppekre koppanó verebek hangjára
a templomok is megéheznek.
Valahol feltűnik egy lila bicikli.
a Csend lassan lefoszlik a Város csontjáról
a fagyott, másnapos Idő a mennybe emeltetik
Mátyás fölött galambhurrogás röpít el olajágat
szárnyaik rácsként csapódnak a menny vak ablakára
