A Panek Csenge Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Felkell.
Hajnal kapaszkodik az éjszakára, és fehér lesz minden, mint szemekben a duzzadó megértés tud, te menekülsz még, reflex mozgatja a testedet az álmaidból kifelé, és annyira leköt egy szörnyetegek leglágyabb hangján rádberregő ébresztőóra, hogy végül benyomásnyi fogalmad sem marad reggeli magadról. Kövéren és jóízűen fekszenek rád az aznapi teendőid, szájoncsókolnak, és te a kép szélsőségeibe beletörődve nyitod rájuk a szemedet. Szuszog még a párna, amiről felemeled a fejed, a nyálad folt marad, papucsot keresel, bőröd fintorogva rándul kiizzadt otthonkád bolyhosától, a kávénál már észre sem veszed.
A vécéülőkén, így képzeled, gondolatok nyúlnak el, rájukülsz, eszmélsz, megemelkednél, mindegy már, röhögsz, ahogy nem szoktál. Ágyékodat a kagylónak nyomod, köpsz, kiűzöl a szádból ízeket, megelégedve bámulod a habot a lefolyón, ügyes, ügyes. Víz indul a zuhanyrózsából, mikor indítottad?, hideg, te akartad így. Mindig így akarod. Illat, nem biztos, hogy tényleg ízlik neked.
A hajadban még vizes tincsek. Megtörölhetted volna, de te emlékeket szeretnél. Tejbe, kenyérbe harapsz, nem vagy egyedül, jó reggelt, tele a szád, puha a szája. Fordul, kötött zokni a lábán, hányadika van. Fogat kell mosnod, valamit csinálni kell az arcoddal, matatsz. Furcsán áll a szemöldököd neked, hülyeség. Ruhát fogsz válogatni, csak gondosan, csak türelmesen, később nem érted, miért döntöttél így-úgy. Remek az ízlésed, újra betérsz a füdrőszobába, a biztonság kedvéért. Mindened megvan, látod a tükörben, mindened.
Dolgokra szükséged lesz napközben. Dolgokra nem. Teszel-veszel, fontos. Valamit nem találsz, eszedbe jut, hogy tegnap. Na mindegy, mérgelődsz, na mindegy. Búcsúznál, zuhanyozik. Állsz az ajtó előtt, hallod, hogy szaval. Rosszul, kár. Rég nem nyitottál rá, már nem szoktál. Állsz, nem nyitsz rá.
Kulcs. Telefon. Pénztárca. Esernyő. Kinézel az ablakon, neked mindent tudnod kell. Az esernyőt nem viszed, este hazafele jól megázol. Megver az eső. Meg mos.
Könnyű így, persze, hiszen az egészet csak kitaláltad. Most felkelsz az elviselhetetlen boldogságba.
