A Viktor Salánki felhasználó összes verse >>>
Fulladva
Magányos lámpa
Vívja harcát az utca végén
A sötétben csendesen
Szunnyad a fiam és én
Ülök az ágyban
S mintha valami fojtana
Levegőre vágyom
S az asszony illata
Ha körbefonna
Mint a sűrű éjszaka a lámpát
Nem fulladnék nyugtalan
Nézve fényét, halványat a sárgát
De a nő már más szobában
Hajtotta nyugovóra fejét
A lányok nem alszanak egyedül
S ő így nem bírhatja helyét
Feltámadok hát lassan mint
A népnek tengere
S átimbolygok hozzá
Lenne-e gyógyszere e bajra
Jó lenne ha embered
Levegőt is kapna
Előveszi hát az otthoni muníciót
S én hálával telten megkapom a golyót
Ami leterít ismét az ágyba
Áldott az asszony s homeopátiája.
