A Ramóna Lájer felhasználó összes verse >>>
Csendes őszi este
Csendes őszi este, hulló fa levél,
Könnyes szemek mellett, fujdogál a szél,
Egyedül a parton ülve, az esőn állva,
Csubogó patak partján, úgy volt bőrig ázva.
Hallgatta a csendet, mesélt a táj,
Csak szemein látszott, a bánata fáj,
Az este hideg, szeme könnyes,
Fujdogál a szél, az eső is csöndes.
Csöndben alszik a táj, az alkony elszáll,
Nem jön álom a szemre, miatta tán,
Az utcákat járnàm, csak ülök a parton,
Fájdalom éget, nem szól, csak néma hangon.
Ülve a parton, a patakot nézve,
Mely érzelem, van az ő szívébe?
Nem mondva semmit, csak ülve a parton
Fájdalom èget, ha könnyes az arcom.
Ne kérdezd miért gyötör a bánat,
Fogd meg a kezem, had legyek társad,
Ne kérdezd miért sodor az èlet,
Ülj mellém csendben, ha látod, hogy vérzek.
Ne kérdezz semmit, csak fogd meg a kezem,
Ölelj magadhoz, ha fáradt a lelkem,
Ne kérdezz, csak Szorits magadhoz,
Csendesen tedd, legyek jól szavakhoz.
Csöndes őszi este, hulló fa levél,
Hosszú lobogó hajat, fujdogál a szél,
Az esőn állva a parton ülve,
Így volt éjjel, meg gyötörve.
Búcsút int a az éjjel, közeleg a hajnal,
Még mindig játszik ezernyi gondolattal,
Az eső esett, csak a parton ülve,
Nehéz az élet, így meg gyötörve.
Ne engedj menni, ha a könnyes a szemem,
Csak ölelj csendben és fogd meg a kezem,
Ne menj el tőlem, ha gyötör a fájdalom
Ne kérdezd miért kell, csak ölelj ha akarom.
