A Ramóna Lájer felhasználó összes verse >>>
Ne engedj
Ne engedj el, csak adj türelmet,
Töröld arcról hulló könnyeket,
Ne kérdezd miért, csak halld a hívó szavát,
Ne engedj csak hallgasd, a bánatos baját.
Ne engedj kèrlek, fogd meg a kezem.
Szorits meg csendben, ha fáj is a szivem.
Ne kérdezd miért sodor az èlet,
Csak ölelj magadhoz, és mutasd a szépet.
Ne kérdezd miért hullanak a könnyek,
Csak nézd, ahogy csendben irodnak a könyvek.
Ne menj el tőlem, ha gyötör a fájdalom,
Szorits magadhoz, ha könny folyik arcomon.
Fogd meg a kezem és vezess utadon,
Segíts még jobban át a multamon.
Ne kérdezd miért hullajtok könnyet,
A fájdalom èget nem mondanék többet.
Ne engedj, csak fogd meg a kezem,
Ne kérdezd semmit, ha könnyezik a szemem,
Ne kérdezd miért, csak ölelj magadhoz,
Fáj a lelkem az őszinte szavakhoz
