A Ramóna Lájer felhasználó összes verse >>>
Sok emlék
Sok sok emlèk, sok sok bánat,
Búcsút intve a nagy világnak,
Járva az utat ès nèzve a földet,
Alig látod, ha Hullajtja a könnyet.
Sok sok emlèk, vidám nevetès,
Alig volt már őszinte ölelès
Alig van már, hogy nem Hullanak könnyek
Arcodon bánat, úgy íródnak könyvek.
Sok sok emlék, sok sok bánat,
Sok sok remény, de úgy fáraszt,
Sok sok könnyek, kevés mosoly
Fáradt lelkek, most már komoly.
Csöndes az este, az emlékek jönnek,
Fájdalom èget, úgy gyötörnek,
Hullanak a könnyek, mosoly az arcon,
Èget az érzelem, nem jön a hangom.
Az utcákat jàrom, ès nèzek előre,
Szeretnèk lèpni, de fèlek tőle,
Az eső szitàl, a könny az hullik,
Fájdalmas érzelem, alig múlik.
Sok a fájdalom, mi gyötri a lelket,
Nèma ölelès, csak mesèli a szebbet,
Nèma szavak, gyengéd ölelès,
Kell ez Nèha, múljon a szenvedés.
Fájdalom èget, gyötör a bánat,
Fogja a kezed, a lelki társad,
Patakkènt folyik, könnyed az arcon,
Gyengéd ölelés, mègse jön hangom.
Ne menj el tőlem, ha gyötör a fájdalom
Szorits magadhoz, könny folyik arcomon
Ne kérdezd miért, csak ölelj magadhoz,
Fáradt a lélek az őszinte szavakhoz.
Ne kérdezd miért gyötör a bánat,
Fogd meg a kezem, legyek a társad
Ne engedj menni, ha a szívem vèrzik,
Csendben ölelj, mert a szèpet mesèlik.
