A Ramóna Lájer felhasználó összes verse >>>
Álmatlan éjszakák
Álmatlan éjszakák, mely könnyekkel tele,
Ragyogó fénysugár, oly bánatos szeme,
Nem jön kérdés, mi van veled?!
Csak rá gondolsz, vérzik a szíved.
Arcodon könny folyik, ha magad előtt látod,
Hogy újra öleljen, csak is ezt várod,
Várod, hogy keze, oly gyengéden karoljon,
Várod, hogy szeme újra rád ragyogjon.
Szemed csillog, arcodon patakként, hulló könnyek,
Vérzik a szív, fájdalmak úgy gyötörnek,
Álmatlan éjszakák, csak könnyekkel van tele,
Vèrzik a szív, bánatos fájdalommal tele.
Égető érzések, szótlan napok,
Csak egy érzés, hol fájdalmat kapok,
Csak rá gondolsz és könnyeket engedsz,
Álmatlan éjszakák, banattól szenvedsz.
Bánat gyötör, a fájdalom éget
Bár csak ölelne, úgy meséli a szépet,
Szemeid előtt, csak az arcát látod,
Fogja meg a kezed, még mindig várod.
Álmatlan éjszakák, fájdalmas könnyekkel tele,
Csak ennyit akarsz, újra rád ragyogjon szeme,
Fogja meg a kezed, ha bánatos arcod,
Csendben öleljen, ha fájdalommal tele a hangod.
Öleljen csendben, ha könnyes a szemed
Szoritson magához, ha vérzik a szíved,
Fogja meg kezed, melegsége jöjjön,
Bú, bánat, fájdalom, így ne gyötörjön.
Csak csendben öleljen magához,
Mikor fáradt a lélek, az őszinte szavakhoz,
Ne kérdezzen semmit, csak jöjjön az ölelés,
Álmatlan éjszakák helyett,örömteli nevetés.
Ölelése annyira szoros legyen,
A bánat, ne látszódjon szemen,
Az arcodon ne follyon patakként a könnyek,
Csendben mesélő ölelések, csak úgy jönnek.
Álmatlan éjszakák, hol hullanak a könnyek,
Csendes fájdalom, égető érzések gyötörnek,
A szíved gyenge, banattól vérzik,
Csak az ő ölelése kell, a szebbet mesélik.
