A Ramóna Lájer felhasználó összes verse >>>
Szentesti mese
Szenteste közeleg, ès gondoltam arra,
Itt hagyok egy mesèt erre a napra,
Csendes téli este, mikor vártuk e napot,
Minden szem, gyönyörűen ragyogott.
Az utcákat jártuk, hogy ajándék legyen,
Gyermeknek ez boldog nap legyen,
Vastag hó takaró a lábunk alatt,
Pár hóember èpült, az idő szaladt.
Míg gyerekek építkeznek vagy hó csatát vívnak,
Odabent a szülők, csak nèmán, de sírnak,
Elèrkezik 24-e, amit annyira vártak,
Meleg kandalló mellett már nem fáztak.
Szèpen össze gyülve, fenyőt díszítették,
Karácsonyi dalokat, vígan énekeltèk,
Így teltek a napok, sürögtek-forogtak,
Egy szép emlék legyen, azon dolgoztak.
Legyen meghitt, szeretettel teli,
Kerülje bánatot el, mindenki,
Van még remény és legyen béke,
Erről szólt e nap estéje.
Bánattól ès betegségtől mentes,
Legyen minden szeretettel teljes.
Ezen az estén, jó nagyot lakomáztak,
Apró helyen össze bújva, nem fáztak.
Az ablakon lesve, fehéredést láttunk,
Nézd, Esik a hó! Ennyit kiabáltunk.
Végre az ünnep, fehérbe öltözött,
Szívükbe, újra szeretet költözött.
Reménykedtek, hittek, és szerettek,
Lefekvés előtt, még egy dalt énekeltek,
Sötét égen, ragyogó fényes csillagok,
Mindenkinek Kellemes ünnepeket kívánok!
