A Jaszenovics Lilla- Anna felhasználó összes verse >>>
Értéktelenül
-méltatlanság ugyan tőlem,
de J.A.-nak szeretetel, 2015-
Szájtátva, hörögve
Az ember faj, (ha így folytatja), szilánkos
olcsó, elmaradott lét- végre tér
merengve néz szét,s magát írtó okosnak
gondoló fejével biccent, de nem eszmél
Naív lenne ma, kinek agyában fel nem merül csalás?
S, hogy híradót sem kell nézni korai estén
kétes ürügyű géppuska roppanás
töri csendjét bármely féltekén.
A semmi lábán állt szívek
elárvult izma peace-makerért sajog
körötte tárgyak, amúgy üres minden
nem néznek ránk már se barátok, se doktorok.
Skarlát színű égbolt körül...
Skarlát színű égbolt körül forog
ketrecét nyitja, mi a manó?!
Ó,világ, kaotikus mindennapok
nem elég a készlet... a szó...
Önben a jelen, s jövő is él, mint a kő-
Versei, a minden örök, halhatatlan
Attila úr, mit meg ne emelhetnénk
Nincsen annyi összes kalap.
Ugyan, túloztam, hisz egyre több ellenpélda is kerül
De tény! űrje nem űr, kitölti a végtelen
Nyugodt lehet, szívből kösz, hogy volt,
S, hogy speciál hangjával ébreszt ma is.
