A Tamás Falusi felhasználó összes verse >>>
Nyáresti pillanatképek
Ez egy fülledt kora este.
A tévé ontja magából
a sok-sok zajos fényjelet.
Anyuka épp most önti le
a csatornába a múltat,
mint az elvetélt életet,
s közeljövőnket is talán...
Kinn, az illatos udvaron,
még napozik a szép nagylány.
Bronzosra színezi testét,
majd ez a kozmikus festék.
A kíváncsi szomszédfiúk,
a sűrű növényzet mögött,
kimeredve állnak lesben,
és várják, forduljon a lány
Szép, monumentális teste -
öntudatosan és lomhán,
mint a dagadó óceán -
a másik jobboldalára.
Az édes-drága nagymami,
egy örökzöld dallamára,
magát lágyan illegeti
a ködös hálószobában...
A falakon túl, a múlt éj
vad táncát pihenik a fák.
Groteszk mozdulataiba-
-dermedten az éjszakának.
Az ég, majd talán nem dörög.
Lassan elcsöndesül a ház,
megfakul a táj, s nem zörög
a sok szomjas levél ma már...
