A Kiss István felhasználó összes verse >>>
Ketrecbe zárt oroszlán
Egy újabb felvonás ismét, pár sor.
Elrobogtál...
Mögötted felkavart por.
Magányos vagyok...
Nem tudom, hol vagyok s mikor?
Enyhe szellőt felváltotta egy hurrikán.
Szembeszállok... Küzdök...
Kezemben egy fekete tulipán.
Múló napsütés, borús az égbolt.
Csókod édes íze, ez már rég volt.
Csorgó patak helyett vízözön.
Sodródom... evezek...
Víz alatti állapot, becsukom szemem - képözön.
Felvilágosodás... érzékelés... Pillámon könnycsepp.
Nem baj... Elered, engedem, így hátha könnyebb.
Jégmadár és egy tűzmadár ül egy fán.
De nem zavar, mert erősebb a bennem élő oroszlán.
Lelkem szorgos, akár a hangyák,
Őrangyalaim vállam el nem hagyják.
Gondolkodom... Tiszta káosz...
Fáradok... Leülök egy közeli fához.
Felmásznék, de messze van Európához.
Lepottyanok... kábultan fekszem...
Homlokom verejtékes, izzik a testem.
Álmodom... messze járok a valóságtól.
Ölelem... csókolom...
Majd felkelek... elsápadok a szomorúságtól.
Csendes vagyok... magányos...
Mint egy ketrecbe zárt oroszlán.
Adatok... Tények... 3 hónap... Mintha az idő vasfoga enne.
Elvesztem időérzékem, mintha 3 év lenne.
Már sokszor feljött a Hold - telnek a napok.
Egyre izgatottabb vagyok.
A nagy találkozás... Remegek... ismét forró a testem.
De ez most más, ez jó, újra érzem, hogy élek.
Átölel... Magához szorít...
Tudom, hogy most már nem kell féljek.
Felemelem fejem... szívemre teszem a kezem.
Vonyítva kiáltom... ez egy őszinte szerelem!
