A Judit Kucsera felhasználó összes verse >>>
József Attila:Elègia
Mint ólmos èg alatt lecsapódva,telten
Füst szàll a szomorú tàj felett,
Úgy leng a lelkem,
Alacsonyan,
Leng, nem suhan.
Te kemény lélek,te légy képzelet!
A valóság nehéz nyomait követve
önnönmagadra,eredetedre
Tekints áll itt!
Itt,hol a máskor ily híg èg alatt,
Szikàrló tűzálló
Magányàn a nyomor egykedvűen csendje fenyegetően ès esengve
Feloldja lassan a tömény
Bánatot a tűnődők szívèn
S elkeveri
Milliókèval.
Az egész emberi
Világ itt kèszül .Itt minden csupa rom.
Ernyő nyit a kemény kutyatej
Az elhagyott gyàrudvarom.
Töredezett,apró ablakok
Fakó lèpcsein szállnak a napok
Alà,a nyirkos homályba.
Felelj-
Innen vagy?
Innen -e, hogy el soha nem hagy
A komor vàgyakozás,
Hogy olyan lègy,mint a többi nyomorult,
Kikbe e nagy kor beleszorult
S arcukon eltorzult minden vonàs?
Itt pihensz,itt,hol e falànk
Erkölcsi rendet a sànta palànk
Rikàcsolva
őrzi ,óvja.
Magadra ismersz?Itt a lelkek
Egy megszerkeztett,szèp,szilárd jövőt
Oly üresen várnak,mint ahogy a telkek
Köröskörül mèlàn ès komorlón
àlmodoznak gyors zsibongàst szövő
Magas hàzakról.Kínlódó gyepüket
Sàrba szàradt üvegcserepek
Nézik fénytelen,merev szemmel.
A buckàkról néha gyüszünyi homok
Pereg alà...S olykor àtcikkan, dolog,
Egy-egy kèk,zöld, vagy,fekete légy,
Melyet az emberi hulladék,
Meg a rongy
Rakottabb tájáról idevont.
A maga módján itt is megterít a kamatra gyötört,
àldott anyaföld.
Egy vaslàbasbam sárga fű virít.
Tudod-e,
Milyen öntudat kopár öröme
Húz-vonz,hogy e tàj nem enged ès
Miféle gazdag szenvedés
Taszít ide?
Anyjához tér így az a gyermek
Kit idegenben löknek,vernek.
Igazán
Csak itt mosolyoghatsz,itt sírhatsz.
Magaddal is ,csak itt bírhatsz,
óh lélek!Ez a házam!
