A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Csatahang
Az Ezüsthold város trilógia harmadik része
Egy nap újra megtörtént,
Amire számítottunk rég,
Vámpírok és vérfarkasok csaptak össze a városban,
Az utcákon, a tereken, a bárokban.
A két ősi nemzet,
Egymással alig egyezett.
De Ezüsthold városában, békében kellett élniük,
Nem kellet egymástól sosem felniük.
Mégis a vér, hajtotta őket,
Hogy jókból kovácsolt bűnözőket.
Mindegy volt, hogy ember, tündér, vagy boszorkány,
Mindenkit elöntött most a szomorúság.
És eljött a végzetes nap,
Amikor egyként indultunk harcba.
A közeli erdőbe vonultunk ki,
A nagy végsőt megharcolni.
Szemben állt a két nép,
Kik pár hete éltek még békén.
Most fogak csattogtak,
Ajkakból szemfogak vicsorogtak.
Már majdnem meg indultunk, mi vámpírok,
Amikor a farkasok vezére kiáltott.
Kilépett a csatasorból a fő vámpír elé,
Javasolva a pár harcot, ne sérüljön senki többé.
El fogadtuk hát a viadalt,
Erősen bízva a diadalt.
Mint két vad rontottak egymásnak,
Őrült hősök ők, nem bátrak.
Kard és penge serceg, szikrázik,
Látva ezt lelkem, fél és fázik.
A vámpír térdel, a farkas pengéje a magasban,
Majd látom, hogy az éles acélt le sújtotta...
Néma csend lesz... nem dobban a szívem...
Nem hallok... elhagy hitem...
De mint akibe villám csap látom,
A penge a földet érte, ez nem álom.
Amit láttam nagy pillanat volt,
Amikor időben rá jött valaki, hogy gonosz volt.
Harc helyett most már vita estek, jó tanácsok,
Hisz nem hétköznapi ez a város!
2022.04.21.
