A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Az Andalgó tónál
Egy parány tó partján sétálok,
A vízben gyönyörködni meg meg állok,
Apró, fodros hullámaid sodorja a szél,
Friss levegő, napsütés, a természet lassan nyugodni tér.
Nyáron születtél én kedves tavam,
Andalgó tónak hív, minden szavam.
A térképre, s megannyi érzelmes képre,
Hajdúhadház városa épített.
Egykor helyeden sivár föld volt, s pocsolya,
És őseink láttak még, itt egy régi tavat.
Zápor tározónak neveznek,
De névvel még nem illettek.
Fakó őszi, majd télbe menő arcodat nézve,
Andalgó tónak neveztelek Téged.
Lomhán száll el a bús, fagyott mosolyú tél,
Padjaid még üresek, hisz a tavasz, olyan nehezen kél.
Lassan melegszik fel a világ,
S zöldül ki újra a táj,
Lekerül kabát és sál,
És megérkezem újra hozzád.
2020.03.23
