A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
A hangokon túl
Volt párom, Erdei Kálmán emlékére, 1947 - 2016.
Lassan szárnyat bont a lelkem a zongoránál,
S szívemben összeállnak a hangok dallamokká.
Mintha lelked vezetné kezem,
Velem vagy sokszor, úgy hiszem,
Pedig még nem tudom, hogy közel az éjfél,
Hogy lelked már nem sokáig él.
S újra csendes lesz a zongorád,
A sok évtizednyi hang belőle mind elszáll.
Megáll létednek órája,
Felsóhajt egy város hiánya.
A Földön itt jártál,
Hol hosszú ideig voltál.
Messze Tőled játszottam egy zongorán,
Minden billentyűn Te szóltál.
Nem tudtam, hogy Te már készülsz, mint a vendég,
Sírnak már a zongorák, s szárnyak röppennek az Ég felé;
A Lét sóhajtott - Testedben egy utolsót, és visszaszállt a csillagokba.
Lelked újra szól a hangokban,
Dallamokká élednek megint, egyre jobban,
Míg szívem lelkeddel - egyre erősebben - minden pillanatban dobban.
2016. május 20.
