A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Számodra nem lennék!
Mi történt most veled,
Hogy ily’ nagy lett a csend?
Már nem hívsz, már nem írsz,
Csak némán hallgatol,
Hogy tőlem így elfordultál,
Számodra nem lennék!
Ha volt is, ami volt,
Hát nekem az úgy volt szép.
A szeszély, a kétség,
Ami most bennem él.
Ha tudnám miért tettél így, mintha
Számodra nem lennék!
Csak dobtál magadtól,
Mondd mi volt a baj?
Hogy barátságunk ennyit ért?!
Jól hittem hát, túl tökéletes voltál,
De látszat volt mindez csupán!
Hogy így volt ez igaz,
Hogy hittem én tebenned.
A kétség, a látszat,
A sötét úgy bántanak.
Miért teszel már így, mintha
Számodra, nem lennék!
És fáj így, hogy bántasz,
Sok néma fájó nappal,
És riaszt a fényed,
És őrjít, az elmúlt/eltelt idő!
Kérdésemre csak választ kérnék,
Számodra, nem lennék!
És érthetetlen mindez, de mit titkolnál?
A rejtekedből bújj már elő.
Hogy némán hallgatsz, nem tudom mi a baj,
Rébuszokból az ember mit sem ért!
De nem kell, egy ábránd
Ki nem hall, ki nem felel,
Ki nem néz már énrám,
És nem sírok már érted!
Mert szabadon élek,
Mert vár rám az élet,
S csak így nem fáj a szív!
Nem fáj!
2009. augusztus 25.
