A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Selçuk
A szemem a tengerre néz,
Miközben a délutáni szél felkél.
Indulni kéne egy sétára,
Meglenne a program mára.
El mentem a Topkapi szerájba,
Mindez nem volt hiába.
Refrén:
A szökőkút tükrében egy fiú nézte magát,
És a le menő nap, sütötte izmos hátát.
Körül jártam messziről a kutat,
Őt néztem, már nem láttam másokat.
Végre ő is rám nézett, ó észrevett,
Mosolyogtam és Selçuk is nevetett.
A szökőkút vízsugarában kitartam karom,
És Selçuk megmosta az arcom.
Szerelem lett belőle,
Annyi szépet kaptam tőle.
A második udvarban cédrusok és platánok,
Majd a nagyvezír szobája, ki hajdanán volt álnok.
Ketten bejártuk a Topkapit,
„Sétáljunk a városban ” – mondtuk.
Ott voltunk a Kék mecsetnél,
Soha nem volt szebb napom ennél.
Refrén:
Selçuk és én,
A szerelem már él,
Török éjszakák a félholdnál,
Selçuk minden este vár,
A Topkapi szerájnál,
A szökőkútnál.
2003.01.12.
