A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Rég nem jött
Éjjel az ágyon egy kórházban elképzeltem,
Hogy felragyog a szeme,
A vállát át ölelném,
Súgnám a rég ki gondolt mondatot...
Nem sokára lábujjhegyen jött a tavasz,
És elmentem ő hozzá,
S kedvesen ajtót nyitott, szerényen rá néztem,
S ki böktem, hogy
„Rég nem jött...”
Hajtott fővel léptem be a régimódi kis lakásba, és megszolít...
Be hívott kedves szobájába, s hellyel kínált, és szeretően mesélt.
De rá két napra pénteken, utunk találkozott,
És mámorosan szóltunk egymáshoz,
Ott folytattuk, ahol kedden kezdtük, és mondtam, hogy
„Rég nem jött... „
Az utcán álltunk jó darabig, pillanatra, s pillanatra csend lett,
S némán néztük egymás szemét,
És csak mondtam a vissza térő mondatot, hogy
„Rég nem jött... „
Pár nap múlva a fő utcán találkoztunk,
S motyogtam kínosan, hogy
„Rég nem jött... „
2003.09.01.
