A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Viszlát, tanár úr, viszlát
Egy őszi délután, ami velünk történt,
Fájó emlékszem csupán.
Őrzi minden emlékét, ahol csak rám néztél.
Ez a kapcsolat,
Nem ér meg őszinte dalokat,
Ha szíved nem szeret, s csak halogat.
Nem ígértél, nem áltattál,
Mégis sokszor sírni láthattál.
Refrén
Viszlát, tanár úr, viszlát,
Ne nézz, ne szólj hozzám,
És ne is állj többé mellém.
Felejtsd el a nevem,
Hogy ki voltam neked.
Viszlát, tanár úr, viszlát,
Csúnyán be csaptál,
De tudhattam volna,
Csak játék voltam neked.
Nem érdemelsz engem,
Nem sírok, nem szólok utánad.
Viszlát tanár úr, viszlát, tört döftél szívembe,
Szerelemmel s csalódással,
Hát ne csodálkozz, ha most két oldaltól vérzik.
Miért adtál annyi képet, s emléket nekem?
Már ősszel szólhattál volna, hogy szerelem, nem lehet velem.
Soha nem felejtem el az időt, amit veled töltöttem el.
De te soha, nem fogod érezni,
Hogy mit jelentett nekem szenvedni.
Csak színjátéknak vetted fel, ezt a pár hónapot, dalt írtam rólad, s tollak kikopott.
Nem kellesz nekem, soha többet,
Az idő mindent elfeledtet.
Refrén
Viszlát tanár úr, viszlát, felejts el mindent mi velünk történt,
Felejts el mindent, mi valaha hozzám kötött,
Mert neked úgyse fájt semmi.
Viszlát, tanár úr, viszlát, és ne gondolj többet rám.
2002.08.21.
