A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Volt egyszer
Éveken át szélvész voltam,
Hónapokon át vágtattam, mint ménes a vadnyugaton,
Lasszójával cowboyként jött a veszély,
Kockáztattam mint ravasz sheriff, ha leszáll az éj,
De nem buktattak le, mert túl járt a józan ész...
Refrén
Volt egyszer egy érzés, tépkedte szívem,
Őrült szívem boldog volt, mégsem mondhattam senkinek,
Volt egyszer egy férfi, szerettem őrülten,
Még a préri is virágzott, úgy örültem...
Megcsalt hányszor, tudtam, de kis sosem nevetett,
Pillangóként százszor elengedtem,
S ezerszer vissza szállt lelkemre,
Nem birtokoltam mégis enyém lett,
S ki tudja bennem mit szeretett,
Volt egyszer egy őrült nyár, két nap boldogság... kellett,
Hogy rá jöjjek nem szeretem,
Nem ő az, aki kell nekem...
El jött az ősz, s vége lett,
Szívem már rég mást szeretett, pedig még gyűrűt is vett,
S hazudnék, ha azt mondanám, hogy most újra kockáztatok,
Mert szélvészként csak vadságot adhatok,
S nem akarok zsákmány lenni, vagy üldöző,
S ménesben sem várna rám, fényes jövő,
Karamba fognának, s szolgálnék,
Drága társaimtól megválnék.
Nem ezt az utat választottam, kételyekkel tele,
Őrülten s bizonytalanság an röpködtem vele,
De nem csapódtam falnak, s most újra szabad vagyok,
Más már az aki kell,
Szeretem szabadon, hű szerelemmel...
2004. Eleje
