A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Páratlan páros
Szerelmes lelkem egy sofőrért bomlik, barna szemű és szemüveges, helyes és kedves.
És, hogy mondjam el neki, hogy szeretem?
Pattanj fel a székedből, és játssz el egy görög drámát
Vagy táncolj egy salsát.
Nézd a világot, hogy annyi lehetőséget kínál,
És száz ablak nyílik a világra.
Éljél a világ színpadán,
Hisz az élet még annyi lehetőséget kínál.
Búcsúzni sem tudtunk, olyan későn tudtam meg, hogy messze mész tőlem,
Úgy búcsúztam magamban, mintha vissza nem jönnél már sosem.
Azóta minden perc oly hosszú,
Hogy tudom, száz városon jársz túl,
Mérföldekre tőlem, nem tudom merre jársz, s mit csinálsz.
Még most érzem csak igazán,
Milyen közel állsz én hozzám.
Nincs híd ami össze kötne, olyan távol vagy így.
A Szajna partján ott voltál, s rám nem is gondoltál
A Szajna partján ott voltál,
Határokon, országodtól elváltál.
Tavasszal egy déli órán,
A hosszú sugárúton mentem hozzád.
Te ott ültél a kocsidban, s megint olvastál.
A Nagy Lajos király téren,
Ha veled vagyok, az időt nem mérem.
Amikor rám néztél még régen,
Rájöttem érted erősebben ver a szívem.
Úgy éreztem, hogy ősztől tavaszig csak álmodtam egy szép szerelemről
S miatta sok veszélyről.
Három évszakot... végig álmodtam... veled,
Soha nem történt még velem ilyen.
Csak egy szép álom volt, a valóság építette fel.
Valóság volt, amiből felébredtem,
Most már józan lettem,
Veszélyes játék volt az ilyen.
Egy őszi délután,
Ami velünk történt, fájó emlék lett csupán.
Őrzi minden emlékét,
Ahol csak rám néztél.
Nem ígértél, nem áltattál,
Mégis sokszor sírni láthatták.
Miért adtál annyi képet és emléket nekem,
Már ősszel szolhattal volna, hogy szerelem,
Nem lehet velem.
Soha nem felejtem el,
Az időt, amit veled töltöttem el.
Sokat hazudtál, nekem, magamat vaknak tettem, hogy ne fájjon az igazság,
Többet érne kettőnk közt a barátság.
Maradjunk nagyon jó barátok,
Így messze szállnak az átkok.
Nem volt hiú ábránd, eljöttél hozzám.
Barátság lett, amit nem vártam,
Azok legyünk örökké, meg nem bántam.
2002.11.02.
