A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Ne vádolj
Mit akarsz, tőlem, hogy mindig megvádolsz,
Mi nem történt meg, olyanról szólsz.
Pusztító féltékenység,
Mi benned ég,
S hidd el nekem, bizonytalanságod táplálja,
Felperzsel mindent ami szép, s mi jó bánja.
Refrén
Ne vádolj, kérlek, mert így élni nem lehet,
Döntetlent játszol mindig velem,
Aranykalitka lesz lassan miben éltetsz,
Már a saját barátodtól is féltesz.
Ne vádolj, többé olyannal, mit nem tettem,
Olyan nő, minek mondtál, nem voltam, s nem lettem!
Vádolsz, - a barátaimmal, szerinted ki kezdek velük,
Pedig testvérként szeretem ittlétük.
Vádolsz, - csalfasággal,
S gonosz hazugsággal.
Ez nem így van! De ha nem hiszel nekem,
Akkor ne higgy! De ne játssz velem,
Ezért voltál magányos egész életedben,
Mert sosem bíztál senkiben.
S nőt nem azért akarsz, hogy szeressen,
Hanem, szokásaid szolgája lehessen.
Azt gondolod, mindig a nő a hibás,
De lásd meg először magadban a sok hibát!
Refrén
Ne vádolj többé csalfasággal, kérlek,
Ne rajtam vezesd le feszültséged,
Ne vádolj többé, kérlek,
Nem volt így, értsd meg!
Miért az emberek a céltáblád?
Ál – ellenségei, barátaid is már.
Ne vádolj többé, nézd magad,
Marcangolod saját magad,
Képzeteid tesznek beteggé,
Ne vádolják többé!
Nézz csak magadban szét,
Pedig ott van, szíved mélyén, mi szép,
Még oly tiszta, s ép!
Ne vádolj többé, ha szeretsz,
Ne vádolj többé, azzal, mi nem történt meg,
Hidd el, az életed, így lesz majd békésebb...
Ne vádolj többé, ha benned szeretet él...
2004.06.10.
