A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Művész úr
Olyan bánat ül kék szemében,
De ott a remény,
A remény halványan felcsillan, a mosoly ki ült szájára,
Néha sír, néha nevet két szeme.
Reménysugár benne,
Magányos farkas ő a szürke emberek világában...
Refrén
De művész ő, művész úr,
Művész szívemnek nagyon kedves ember ő,
Szívemnek nagyon kedves művész úr,
Művész szívemnek nagyon kedves.
Hegedűben és dalban szíve boldogsága, neve, zene.
Kedves ember, szerető szívű, mély érzésű, egyszóval,
Refrén:
Boldog lesz ő egyszer, boldog lesz, nem kell sokat várni a,
El jön egy új nap az életébe, mikor fény költözik a lelkébe, szeretni fog nagyon.
Itt volt, s zengte ajka bús énekét, szemében láttam,
Szívemben éreztem, lelke minden Jaj szavát.
2002. Augusztus 28.
