A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Mintha nem látnék!
Tényleg megbolondult,
De mondd, hol a kiút,
Türelmem elfogyott, nincs már!
Tíz évig tűrtem csak,
De most már elegem van,
Ezerszer átvert ő engem már,
Nem iszik, azt ígérte,
Üres szavai itt csengenek,
Bennem, azóta így...
„Nem nyúlok több droghoz”,
A józan állapot,
Egy hétig tartott kezdte megint.
Mellette én álltam mindig,
De újból átvert hát.
Ez nem tarthat már soká,
Engem többet nem vezethet!
Eszméletlen feküdt Kheelben,
Hat hétig ám!
Mert a drog vitte oda is, de úgy tett,
Mintha nem látnék!
Magának bajt okoz,
Hacsak önmagán zokog,
De ez az önsajnálat hová tart?
Én drága zenészem,
Úgy látom elveszett,
Csapongása hová sodorta,
Saját magát ő?
Lehet kiút egyáltalán még?
Ebből ismét?
Mert ezt a sok terhet,
Nem bírom már el,
Mit tesz, erre nincs semmi törvény!
Mellette én álltam mindig,
De újból átvert hát,
Ez nem tarthat már soká!
Engem többet nem vezethet!
És csak a sors válthatja meg őt,
S mit lép eztán,
Mert segíteni (már) nem fogok,
És úgy tesz, mintha nem látnék!
Én minden rémálmát, gondjait
Tudom jól, megértem én!
És már elég volt hallgatnom,
Nincs változás!
Tönkreteszi magát,
De miért kell, hogy így legyen?
És már a csodákban sem bízhatok, soha már!
Mert jóra már nem ad okot,
És úgy tesz, mintha nem látnék!
És nincs változás!
És úgy tesz, mintha nem látnék!
Mintha nem látnék!
Mintha nem látnék!
Mintha nem látnék!
2009.08.02.-09.11.
