A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Lord, tud fájni a szegénység
Így volt, ahogy most elmesélem,
Végleg döntött a sors, telik és megvan számlálva az idő,
Ó, nagy hatalmas bizonytalanság, kétség, válik a szülő,
El kell hagynom a házat, hol eddig éltem, azt a házat.
Kérlek, segíts rajtam Lord, szánj meg engem,
Meg lehet sohasem tudtad, milyen éhesnek lenni,
Fájdalmas szegénység, gyötrő kívánságot elégíteni,
Sóvárogni a bolt előtt...
De lesz pénzem egyszer, ez ad erőt.
Lord, tud fájni a szegénység, így élek boldogtalan,
Nem fogok naponta az úton menni,
Majd másik helyen élni.
Meddig keressek, hol találom, hol áll az a ház,
Mit szeretni tudnék majd, s tárt karokkal vár.
Ez az én mesém, szomorú, s mégis van szép.
Miért lett ez a sorsom? Mi a nagy vétkem... nékem?
Lord, tud fájni a szegénység, így élek én minduntalan.
Nincs nékem semmi, mit adni tudnék, csak szeretet,
Mert ez mindig ég!
Valami megoldást tőled remélek most,
Szeress inkább!
Mutasd meg önzetlenséged, Drága Lord!...
2004. Első fele
