A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Holdfény postás
Érezd tépett hallgatag lelkem,
Mit gondolok én most,
Hogy nem mosolyogsz rám?
Csak a csend zúg, miért nem hívtál vagy jöttél?
Úgy bánt, sok kérdés fáj...
Árnyék szeli szívem ketté,
Újra érezném a vágyunk,
Minden percét újra élném,
Az emlékedben mind ott él,
Azért, hogy visszatérj...
Álmodj, őrült lángod ég,
És itt él már rég bennem
Hívó szavam elviszi az éjjel,
S csönget már a reggel.
Hajnal, napfény tekint le újból,
Téged várlak a mától,
Karolj át, csókolj még,
Százszor így.
A szomorú tegnap emlék csupán,
Múltba tűnő emlékkép.
Ülj le, borulj újra két karomba, maradj vélem,
Kigyúlt lámpaként szeress még soká.
A fényedben hadd égjek.
Nézz rám, ilyen égető lánggal,
Maradj és hevítsél még,
Aranyos fénysugár,
Érj csak hozzám, érints lelkeddel, és megérzed, mit rejt a jövő.
Lásd, a holnap itt van már!
2008. április 18-19.
