A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Hol rontom el?
Én egy zenész vagyok, ezt mindenki láthatja jelenleg,
De hogy a múltamba belegondolok most,
Kisfiúként apám tanított a zongora játékára.
Minden nap egyre jobban vágytam arra, hogy zenész legyek!
Csupa zene vett körül, sokat játszottunk meg tanultunk,
S mikor legelőször kézbe vettem a harsonát,
Oly jó visszaemlékeznem így!
Refrén:
Hol rontom el, felnőtten? Miért rontom én el?
Hol rontom el, hogy minden olyan halott?
Hogy az életem csak volt? Véget ért a boldogság,
Nem maradt más, csak egy árny!
Hol rontom el, miért nem segítenek?
Hol rontom el?
Engem, aki húsz évig a nagyvilágban zenélt,
Hazatértem, s nem tudok alkalmazkodni.
Nem maradt hát más nekem, csak a népszerűség!
De már nem jelent semmit, hisz itt maradtam magam!
Hol maradt minden, amit szerettem, aminek örültem,
Legyen boldog zene megint az életem, szóljon örömről muzsikám!
S nemcsak a mulandóságról.
Refrén:
Hol rontom el, ez őrület!
Én hol rontottam el, hogy vége lett?
Hogy kezdhetném újra én egy szebb jövő kezdetét?
Hogy építsem újra mindazt, ami romba dőlt?
Hogy kezdjem el, honnan induljak el?
Hogy kezdjem el, hogyan is kezdhetném el?
Ha elkezdem, hogyan folytatom ezt?
Most minden olyan halott. Hogy az életem csak volt!
Véget ért a boldogság, nem maradt más, csak egy árny!
Hol rontom el, miért nem segítenek?
Hol rontom el, hol rontom el?
Óóó... Hol rontom el?
2009. május 5., A \"Zalán - Talán Te is ott leszel\" című befejezetlen színdarabom részlete.
