A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Hiányzol
Veled töltött boldog órák,
Tovatűntek már.
Még néha érzem,
Megsimogatsz éjjel,
S ha a hajnali nap felragyog,
Gondolatban újra veled vagyok. Álmomban, eredeti, esetleg derengésemben
Könnyezem, ha vissza emlékszem,
A szobádban ültél, s én féltem.
„Itt hagytál, éljek – nélküled - tovább... „
Ez a búcsú, az utolsó volt,
És örökre szólt.
Refrén
Hiányzol, s nem ringat álomba karod,
A hajnallal sem kelt hangod.
Szívem helyén, űr tátong,
Hogy arcod nem látom,
Hiányzol, bár érzem itt vagy velem,
Amerre járok, kísér, szerető lelked.
Alig tudom elhinni, hogy nem vagy többet,
Mert nem bújhatok hozzád, s nem vagyok veled,
S ha rád gondolok,
Csak sírok, némán hallgatok.
Van, hogy álmatlanul nézek az éjbe,
S egy csillagban látlak, az elérhetetlen messzeségbe.
Ki nyújtom karom feléd,
De sajnos az égbe nem ér...
Ez a kép látomás volt,
Az égi arcod, csak csillagpor,
„Nem vársz,
Be fogadott egy másik világ... „
Így nem marad más,
Mint az emlékeimben élsz tovább...
2004.09.10.
