A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Hazug zenész
Hazug zenész,
Merre te mész,
Oda kísér a magány,
S mi vár...
Sok ember hiszi, ki zened szereti,
A közönség, a szomorúságod nem hiszi.
Egy megbeszélt időpont,
S a zenész, otthon nem volt.
Panaszra hajlik a szája,
S eltűnik arcáról a bája,
Sírja életét a zenész,
Pedig csodás művész.
Refrén
Hazug zenész, merre te mész,
Vissza se nézel, csak magad sajnálod,
S még csak a szavad sem állod...
Csak pengeted lelked húrjait,
Ettől még nem múlnak kínjaid,
Hazug zenész... veled delidőben,
Jó volt! Múlt időben...
Össze törted a képet,
Nem mondom, úgysem érted,
Mit festeni engedtél nekem,
Mikor ott voltam veled,
De mindig úgy gondolok vissza rád,
Mint egy kedves barát,
Drága zenész, a szívemben úgy élsz,
Mint egy nagy művész...
2003.07.30.
