A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Fényév
Fényév távol,
köztünk semmi nincsen már,
Hazudtál akkor is, mint most nekem,
Óh eltitkoltál pár dolgot,
De most égtél ki igazán szívemből,
Annyit kérek tőled, felejts el,
Én érzem, nehéz lesz felejtened.
El mész...
El kell, hogy felejts, és nélkülem élj...
Nehéz, de lelkemben nincs hely a számodra,
Boldogan élj...
Fényév, nem akarlak látni többet,
Kedves emlék leszek neked én,
Óh látod, mennünk kell tovább,
Külön válnak Útjaink, tudom jól van így,
Hisz annyit hazudtál, ó miért?
Óh, fényév lett a távolság,
Így jó nekem látod,
Tőlem már távol élsz,
És nézd, kívánom, nélkülem boldogan élj...
2004.11.21.
