A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Falak előttünk
Hogyan is kezdjem most mesém,
El mondok hát mindent őszintén,
Szívem lángra lobbant érted, ősz elején,
Most itt állok, minden hazugság közepén,
Szívemet tiltott lángban égettem,
De ennek most véget vetettem.
Mindent mondtál, csak igaz szó nem jött szadon át,
De szerető szívem kitartó, és újból, és újból megbocsájt,
Több volt mint plátói szerelem,
Ezt látván jelentem.
Refrén
Falak előttünk,
Hiába akarnánk bármit,
Nekünk ebben a helyzetben, nem szabad semmit,
Nem vagy őszinte velem,
Igaz szó, szívedben nem terem?
Falak előttünk, ha lépni akarunk,
Csak nyújtsuk ki karunk,
De ott a következőt fal,
Ezt is csak át lépjünk majd.
Falak előttünk, a látóhatárig,
Nem tarthatnak fogva, az örökkévalóságig,
Falak előttünk, egyszer eltűnnek,
A rossz emlékek vélük mennek...
De addig is más karjában vigasztalódsz,
És erről csak most szólsz,
Hát egy évig néma voltál,
Hogy nődről, nem szóltál?
Amikor engem ölelsz,
Nála örömet nem lelsz?
Refrén
Falak előttünk,
Néhányat eldöntöttük,
Az úton, egy kicsit, együtt jöttünk,
Falak előttünk, a mesének itt a vége,
Hozzám ne érj kérlek,
Ennyi volt, szép volt,
Beteljesedett a csók,
Fejezzük hát be jól,
Itt a történet vége,
Bár látlak még téged.
2002.12.27.
