A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Esőben állva
Egy hideg délben,
Esernyővel kezében,
Ott sétált az utcán,
S egy perc múlva már, várt rám...
Refrén
Esőben állva,
Esernyővel várva,
Lépkedtünk egymás felé,
Ő jött elém,
Esernyője alá bújtam,
Megáztam, s fázott minden ujjam,
Esőben állva,
Egymásra találva,
Szemembe nézett szendén,
Pedig szomorúan néztem én,
Esőben állva,
Kedvesem, rám várva...
Az eső minden cseppje, ütötte a pocsoját,
S szomorúan áztatta a mellettünk álló fát,
Az eső minden cseppje, gyöngy ként gördült hajunkon,
Miközben néhány buta szó formálódott ajkunkon...
Csendes szavak,
Mit az elmenő emberek, nem hallanak,
Mint két madár, áztunk az esőben,
S valami romantikus volt az egészben...
2003.10.08.
