A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Életre kelnek
Minden este kilenc után a Hold fényében,
Messzi e világtól, túl a szív mélyében
Vannak emberek, kik visszamennek a 30-as évekbe,
A jazz bárba indulnak,
Isznak a szép emlékre.
Refrén
Életre kelnek a híres zenészek,
A jazz ütemére lépdelnek, életre keltek...
És újra szól a, szól a jazz, jazz.
A zongorán repkednek az akkordok,
Én egy gospelt mondok.
Életre kelnek a hangszerek,
A zene így lesz kerek.
A szaxofon szól, csak kicsit poros,
A gazdája a zenétől mámoros.
Csak szól a jazz, jazz,
Ez az, ami ide kell, kell.
Életre kelnek a régi autók,
Nincs semmi bajuk, újra jók.
Énekelnek a jazz zenészek, szól a charleston,
De jó, hogy nem maradtunk otthon.
Óh, uram, kérem, csapjon a húrok közé,
Ha már a táncparkettra nem kérték,
Ne hagyjuk veszni ezt az estét,
Igaz, lesz sok még.
Ön egy igazi Géniusz, az már biztos,
A hangulat már száz fokos.
Refrén
Életre kelnek a kedvenceink,
A mi példaképeink,
Egy képzeletbeli hely, melyet mi alkottunk
Úgy, amit egymásnak mondtunk.
Életre keltek,
S hajnalban elmentek,
Hogy holnap este újra mulathassanak,
De addig jót alhassanak,
Ott jót alhassanak.
2003. február 9., Ezt a dalszöveget mindazon jazz zenészeknek ajánlom, akik már nem zenélhetnek köztünk, valamint családjaiknak, barátaiknak és volt zenésztársaiknak.
