A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Az utca túloldalán
Nyári napsütésben, vagy őszi esőzésben,
Az utcát járom, a kirakatokat nézve,
A Nagy tömegben eltévedve, s látom,
Refrén
Az utca túloldalán,
Te ott állsz,
Szaladnék hozzád,
De nem tudom, hogy te vársz rám.
Az utca túloldalán, te ott sétálsz,
Mennék, de nagy a tömeg, s te tovább állsz.
Az utca túloldalán, mi elválaszt már,
S nem csak a falak,
Amik túl magasak.
Csak állok és várok a járdán,
Lépteid nyomát nézem, ahol jártál.
Messze jársz már a tértől,
Szabadulsz minden érvtől.
Hova tűnt a felelősség,
Benned lakik a kettősség.
Be csaptál és sosem szerettél,
Hát nem látod mit tettél?
Engesztelésnek nem kell a mosolygás,
Hazudtál, ez súlyos vád.
Csúnyán rászedtél, a bocsánat már nem él,
Ha szívem, netán megbocsájt, ha akarod, fogadd hát.
2002.
