A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Annyira fáj idebent
Kora hajnalon,
Nem volt még ilyen alkalom,
Talán valótlan gondolat jár a fejemben,
Volt szerelmesem nőt veszen? – Könny folyik szememben.
Én látom most csak, szürke fátyol borul a világra,
Gondolok most, minden másra.
Homályos lepel hull a szememre,
Teher nehezedik a lelkemre.
Szívem majd szét szakad,
S most végre kifakad.
Refrén
Annyira fáj idebent,
Nagyon fáj legbelül,
Félek, hogy elveszítem barátaim,
Senki nem marad, csak én magam.
Úgy érzem, mindenki messzire megy,
Pedig itt maradnak, nem mennek el...
Annyira fáj idebent,
Pedig senki el nem ment,
Össze gyűltek a kínzó gondolatok,
De velem, nem sokáig maradtok.
Az igaz szeretet se néz felém,
De most érzem, csak így, ezt én.
El vonul a vihar,
A lelkemben nagy port kavar.
Szél csend kél,
És a szivárvány megint él.
2002.10.24.
