A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Annyi ideje már
(A Dél Dallamai című regényemhez)
Alex
Annyi ideje már,
Mikor kislány voltál,
El kellett mennem,
Így kellett, hogy legyen.
De sok idő nem telt bele,
Újra itt vagy velem.
Hermióné
Szálltak az évek,
Mint madarak az égen...
Annyi, annyi ideje már,
Hogy elhagytál,
De nem választhat el az élet,
Mindig – mindig itt maradok te véled.
Alex
Az emberek hányszor megszületnek - mondtad,
Vidáman beszélsz a szavakat ontva.
Alex és Hermióné
Néha szavak sem kellenek, többet ér a hallgatás,
Egy–egy néma tekinteted égi áldomás.
Hibáim vannak, nagyon jól tudom,
De én mindet megbocsájtom.
Alex
Ha egyszer azt mondod, hogy menned kell,
Én, elengedlek, bár szavamra figyelj.
Bármerre jársz is nagy a világ,
De az otthon tárt karokkal vár.
Felnőttél már tudom rég,
De szívemnek kislány maradsz mindig.
Hermióné
Te is felnőttél még születésem előtt,
Mégis féltelek, minden rossz embertől.
Alex és Hermióné
Vigyázunk egymásra annyi, annyi ideje már,
Én vigyázok rád, s te rám.
Alex
Fájón emlékszem vissza,
Nem hallottam első szavad,
Bár nem az a lényeg mit mondtál és kinek,
Csak az fáj, csak az fáj, én nem mondhattam semmit neked.
Hermióné
Sokáig nem tudtam ki vagy,
Csak fényképen láttalak.
Alex és Hermióné
S most mégis azt érezzük, hogy annyi, annyi ideje már,
Mintha ezer éve ismernénk egymást...
Hermióné
Majd egy kép után valóság lettél...
Alex
Mikor Te engem megismertél...
Alex és Hermióné
Megszülettünk, megszülettünk, pillanatról pillanatra ismerkedtünk...
Annyi, annyi ideje már,
Hogy a szeretet megtalált.
Annyi, annyi ideje ismerjük egymást,
Annyi, annyi ideje már, hogy vigyázol reám.
2004. július 24.
