A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
A hosszú álomból, most ébredek
Úgy éreztem, hogy ősztől tavaszig csak álmodtam,
Egy szép szerelemről és miatta sok veszélyről.
Mindenhol, őt lestem, őt vártam,
Hátha látom egy percre
A szenvedély labirintusában elveszve.
Refrén
A hosszú álomból most ébrednek, most ébredek,
A szenvedély labirintusából kitaláltam.
Most tértem magamhoz,
Ez csak egy álom volt, álom volt.
Amit a valóság szült, ébren álmodni,
Úgy kétkedni, úgy félni, egyszer elbukni.
A hosszú álomból most ébrednek, most ébredek,
És nem tudom, mikor voltam utoljára józan.
Három évszakot... végig álmodtam... veled,
Soha nem történt még vélem ilyen,
Csak egy szép álom volt,
A valóság építette fel,
Elkísértél, és utána messze mentél,
Engem nem vihettél.
Valóság volt, amiből felébredtem,
Most már józan lettem,
Veszélyes játék volt az ilyen.
Szép volt, de fel kellett, hogy ébredjek,
És nem csalódtam, a mi szerelmünk lehetetlen...
Csak álom volt...
Ints még egy utolsót a........... Julio
„Gracias, hasta la vista.”
2002.05.27.
