A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
A kételyek kételye
Mondanád de nem lehet,
Mert ez neked rosszat tehet.
Mondanád de nem tudod,
Mert van rá jó okod.
Mondanád,
Mert akarnád.
Csak kiáltunk egymásnak a némaságba,
De kerülhetnénk emiatt súlyos válságba.
Sokat mondani nem lehet nekünk,
Mindent elmondani egymásnak nem merünk.
Így nem tudom, hogy miként szeretsz,
Szerelmes szeretőként rajtam jót nevetsz?
Vagy csak gúnyosan megvetsz?
Mit ér a négy hónapos történetünk,
Ha pár nem lehetünk?
Mit ér a puszi, kézfogás, csevely, képeslap,
Ha nem süt ránk a nap?
Csak keringenénk a sötétben,
Sok rémisztő árnyak közelében,
Mint Jupiter s Vénusz a világűrben,
Nem maradnánk meg biztos egy helyben.
Csak egy jel, csak egy szó,
Neked, hogy lenne jó?
Csak keresd a szavakat,
Melyek nem okoznak bonyodalmakat.
Szapphó sem zengene szebbet,
Vörösmarty sem írna merészebbet.
Még Verne sem szárnyalná túl,
Azt, ami most bennem dúl.
Szólj, ha megtaláltad a szót,
Ami kettőnknek jó,
Ami szép és meg nyugtató,
Mert ez a történet rólunk szól.
2002.02.04.
