A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Meg sebzett lélek
Meg sebzett a szívem,
Boldogtalan a lelkem,
Oka, egy viszonzatlan szerelem,
És az emberek megvetése.
A sok fájó emlék a múltban,
Ami sírásra buzdít, s mit,
Senki nem törölhet ki.
Most úgy érzem sebem védtelen a
Világ szeme előtt,
Fájó, de igaz, dobban a szívem dobban,
De a szerelemre tán kiégett,
S nem gyúlna soha?
Szét szedett a szívem darabokra,
Parányi kis darabokra.
Nem titkolhatom fájdalmam,
Szörnyű szenvedésem mindenki látja,
Míg sorsom könyve újra s újra fel tárul.
Bűnös lelkem lehet sötét mint az éj,
De be gyógyítja a fény. A Párkák játéka ez.
Keserves szívem, még
Mindig dobban,
Szomorú s nehéz,
Szememben könny ragyog,
S le gördül a könnycsepp.
Óh! Eumeniszek, drága Eumeniszek!
Mentsetek meg! Mert hibám hibája
Általam születtetett!
2000
