A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Vámpír séta
A Holdláng trilógia harmadik része
Leszállt az éj, sötét és félelmetes,
Hűvös van, látszik minden lehelet.
Csizmám a járdán nesztelen,
A sötétben álló alakhoz közeledem.
Csak arcát világítja meg a sápadt hold,
Ajka mosolyog, szeme elvarázsolt.
Kezet csókol és érzem a vágyat,
Szemfogaim előtörnek, s nyitom a számat.
Kedvesem szemében a jól ismert félelem,
Jön a megnyugvás, hisz ismer engem.
Vámpír vagyok, az éj gyermeke,
S az ő szerelmese.
Vérét szeretném venni,
Nyakából a vért inni,
De ő int bájosan egyet,
Ez most a séta ideje.
Kéz a kézben indulunk útnak, az éjféli időbe,
Célunk, szétnézni a temetőbe.
Nyitva áll a megbékéltek helyének vaskapuja,
Nehéz szívvel, könnyű lábakon, átsétálunk rajta.
Kőangyalok közt kézen fogva,
Egymás lelkétől ragyogva,
Vámpír s ember két világ,
Szemtől szemben áll.
Fagyni kezd már, hideg az éj,
Március idusának előestéjén,
Megkérdem szépen tőle én,
Lennél te is ilyen teremtmény?
Halhatatlan s fiatal örökké,
Nem érne soha betegség.
Ő megcsókol mélyen, szenvedéllyel
Karol át és én harapom nyakát kéjjel.
Most tovább tart, míg iszom életét,
Meleg selymes, kicsit fémes, sós ízű vérét.
Majd megtántorog, szédül kicsit,
Felmér egy mély gödröt, egy sírt.
Utána felnéz a csillagos éjbe,
Mától megkapta az örök létet,
Innen együtt repülünk, szárnyalunk,
Itt kezdődik a mi közös utunk.
2022. február 25.
