A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Kiskunyhó
Éjszakákon át, mielőtt lelkem álmodni tér,
Visszavágyom egy kertbe, hol a nap a szívemhez ért.
Ott, ahol egy fa alatt állt egy kis ház,
És már sok éve ott áll.
Visszavágyom oda, hol áll a kis kunyhó,
Üres és magányos, nem lakja most lakó.
Nemsokára virágba borul minden már,
És a kis kunyhó is terád vár.
Szeretném, ha újra magaddal vinnél
Oda, hol a nyugalom él.
És ott álmodozhatnánk egy tavasz délután,
És ráérnénk még maradni naplemente után.
A karosszék ölében néznénk a holdat,
Amint fénye szétterül, mint ezüst oldat,
Néznénk fenn az égen a csillagokat,
És dúdolnánk a kedvenc dallamokat.
Visszavágyom oda, hol áll a kis kunyhó,
Az évek múltán poros és fakó,
Mégis visszamennék oda egy tavasz délután,
Mikor minden apró virág nyílik már,
Remélem, egyszer magaddal viszel,
És míg ott vagyunk, velem leszel.
Mert vár a kis kunyhó,
És mi leszünk a két lakó,
Én, aki hőn szeret,
És sosem feled.
2003. március 6.
