A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Jégfolyó
Egy jégbe öltözött világ
Felöltötte a fehér ruhát.
A hegyek, az erdő, mind nemes, fehér,
Belepett mindent a dér.
Fagyba zárt
Tündérvilág
Nem veti le egyhamar a jégruhát.
Most az idő áll s vár.
Az ég, a föld, a fák, a levelek,
Mint mozdulatlan évezredek.
A híd, mint diadém a fejet,
Öleli át a folyót, a fagyott jeget.
De alatta a folyó csak folyik,
A jégfolyó valamit sodor, valamit visz.
Mint az üvegfal, alatta egy test,
S körülötte minden csöndes.
Egy nő úszik a jégfolyóban,
A csobogó vízben, az olvadt hóban.
De hogy került oda ez a teremtés?
Haja szőke, arca fehér.
Ajka sápadt-lila, tüdejében víz.
Vajon dobog-e még a szív?
Vagy elszállt belőle a fény tova?
De a jégfolyó csak viszi, vajon hova?
Merev teste feszes, egyenes,
Látszik rajta, szép, termetes.
De hogy került ide
A vízbe le?
Mintha tudná, hogy még nincs itt a vég,
Hirtelen kinyitja szemeit ez a tündéri lény,
Üti és üti a jeget kezével,
Fullad és küzd a testével.
Vastag a jégfolyó fala, nagyon vastag,
Úgy tűnik, most valóban meghal.
De reped a jég,
A tavasz már él!
2021. szeptember 30. - október 1.
