A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
Hangszerek a padláson
Belépek az ajtón, félhomály, minden komor.
Alig jut be fény, csupa por.
A padlón bomlott fatestek,
Ott fekszenek ők csendben.
Hol áttör a fény a gerendák alatt,
Jól látni, ahogy rajtuk az idő áthaladt.
Hangszerek a padláson,
Megfakult világok,
Törött mind,
Halott mind.
Egy húrok nélküli gitár
Pengett sok kottát.
A nyaktalan bendzsó
Kié volt egykor?
Hangszerek a padláson,
Megfakult világok,
Törött mind,
Halott mind.
A falnál egy nagybőgő,
Rég beszakadt testtel vár ő.
Tán egyszer megjavítják,
És vele együtt a brácsát.
Hangszerek a padláson,
Megfakult világok,
Törött mind,
Halott mind.
A hegedű ép még,
Oly fényes, oly szép.
Tokjában a trombita,
Állja az időt a bitang.
Hangszerek a padláson,
Megfakult világok,
Törött mind,
Halott mind.
Egy korhadt, holt világ,
Ez a padlás egy ábránd.
Gazdáik vajon hol vannak?
Élők, netán holtak?
Hol lehetnek a zenészek,
Átadták magukat az öröklétnek?
Vagy megfeledkeztek róluk, s még élnek?
De ők már itt lesznek, a végállomáson,
Ezek a hangszerek a padláson.
2021. szeptember 18-19.
