A Gábor Bulátkó felhasználó összes verse >>>
Pillanatképek a nagyvílágból
Elcseppen az ég könnye.
Harag törekszik ki belőle.
Sötét felhőből árad a jég.
Csapkodja a házak tetejét.
Májusi eső ömlik az úton.
Megszépül tőle az alkony.
Mintha álmodnám az egészet.
Sosem láttam még ilyen szépet.
Reccsen a vizes kavics az aszfalton.
A járda vakítón ragyog a lámpáktól.
Beragyog mindent az utcai fény.
A természet hamarosan aludni tér.
Itt íródnak szerelmek lapjai.
Nyári parkok kanyargó útjain.
A fák vigyázzba állnak mellettük.
Madarak koncerteznek felettük.
Tépi a szél a fa ágát.
Alig bírja a hó súlyát.
Egyedül dacol végtelen pusztán.
A hó elállja minden útját.
Forró nyári nap után.
Az éj maga a megváltás.
Erre várunk egész nap.
Hogy jöjjön a hűs éjszaka.
Mit hoz az őszi eső?
Hideg, nyirkos időt.
Csend honol mindenütt.
A köd lassan leült.
Olvad a hó szépen lassan.
Csordogál a leve halkan.
A sötét csendjét megtöri.
A baglyok hangja megtölti.
Aranylón tűző nap alatt.
Sorakozik felhők hada.
Sürgetve rohannak tova.
Hűvös tavasz szele hajtja.
Még alig kelt fel a nap.
Az éj máris lenyomja.
Alszik az egész természet.
Tavaszig fel sem ébred.
A levéltenger utat temet.
Öröm tölt el sok gyermeket.
A forró nyár már mögöttünk
De a jeges tél még előttünk.
Lágy eső gyengéden simogatja
A természet haját cirógatja.
Keltegeti már a tavasz szele.
Hozva hírül, hogy a télnek vége.
