A Gábor Bulátkó felhasználó összes verse >>>
Kettèszakadok
Lelkemen válaszvonal.
Egymásnak ellentéte.
Egyik felem menni akar.
Másik maradni szeretne.
Lassan kettészakad lelkem.
Így is megrepedt hosszába.
Erősödnek minden percben.
Próbálom elnyomni hiába.
Egyik törtetne felfele.
Sikert, karriert akar.
A másik menne a mélybe.
Nyugodna a föld alatt.
Felborult a mérleg.
Billeg jobbra, balra.
Lassan átjár a méreg.
A feladás gondolata.
Nem távozhatok innen.
Míg valamit nem alkotok.
Az életben küzdeni kell.
Azért, mit igazán akarok.
Miért erőlködnék?
Az egész felesleges.
Mire való a kötél?
Megoldás mindenre.
Nem, nem, soha!
Nem teheted meg.
Soha fel ne add!
Mert akkor vesztesz.
Badarság az egész.
Tedd csak bátran meg.
Miért változna bármi?
Átok marad életed.
Átok volna valóban?
Vagy nem emlékszel.
Akkor vagy kómában.
Mikor a napok szépek.
Elég volt ebből!
Most azonnal megteszed!
Elég a szenvedésből!
Ennek itt, most véget vetek!
Nem.
Innen csak te távozol.
Nincs rád szükségem.
Lefelé csak te húzol.
Így válsz felesleggé.
De ez nem a valóság.
Ezek puszta gondolatok.
Itt nem történik valós halál.
Csak engedd, hogy lelógjunk.
Tedd meg te magad.
Engem hagyj ki ebből.
Ha ez nem a valóság.
Akkor menni fog egyedül.
Átok rád te küzdőszellem!
Én soha nem halok meg!
Ott leszek a fejedben!
Nem tűnök el sohasem!
Hamarosan eltüntetlek.
Kitéplek lelkemből.
Ezzel végleg megöllek.
S kitöröllek elmémből.
Üzenem mindenkinek.
Kik hasonlóban szenvednek.
Ezektől soha ne féljetek.
A belső démonnak ne engedjetek.
Ha legyőzöd eltűnik.
Nem jön vissza többé.
Ha viszont engedsz neki.
Rajtad marad örökké.
Élni akarsz vagy túlélni?
Tedd fel magadnak a kérdést.
Szerintem jobb dolog élni.
Mint rettegni örökké.
